-
(2)
-
Nicolae Ceaușescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság elnöke, akit szeretettel fogadtak Máramaros ősi földjén
-
A napsütésben feledve marad a békés falu; zöld és aranyszínű szőnyegek ragyognak...
-
Szép lassan vezetnek a hajdani ösvények egy esztena paradicsomi csendje felé, ahonnan a lágy kolompszó ébreszti az ősi mondák bujdosó hőseit
-
A rétek között vérpiros rózsákként izzanak a nagy rubinok, perzselő ragyogással.
-
A toronyhegy nyílként döfi át az eget, s az öreg fenyves illata felszáll, minden mámoros aromájával egy csipkés felhőfészek rejtekébe.
-
Aranyözönként hull a lágy világosság, fentről átszűrődve a palánkok résein.
-
Nyárillat és édes alma zamata leng körül, s a napsütésben elfog a vágy, hogy megpihenj, míg a reszkető alkony lágy kezével rózsás arcú gyermekeket becéz.
-
Az öreg lombok halk zizegéssel intenek, mintha hívnák a jászlaknál pihenő ökröket, amelyek már álomba merülni készülnek
-
Piros rojtos iga pihen a faoszlopos tornác árnyán, s a fény úgy izzik ott, mint a lángoló lépesméz, valami földöntúli ragyogással.
-
Ősi faragott kapuk alatt, virágminták ölelésében, keze színekből sző csodát. A patakos, árnikás hímzett kendőkön kezei úgy röpködnek, mint a fecskék.
-
A hűs reggelben kristályosan árad a világosság, s a vén házak feje alá az ég hajol párnának. A tavasz első napjainak egyike ez, mikor a hófehér szőttesek mintha repülnének, akár angyalok a friss, érintetlen levegőben.
-
Máramarosban a fa szent őrzője az emlékezetnek; a mesterek öreg keze nyoma ott él a kemény fában, s e hajdani címerekből, az ősi kezdetek jeleiből, új élet fakad...
-
Máramaros földjén a fa őrzi és megszenteli a múltat; a régi mesterek keze ma is ott él a kemény erezetben, s az ősi jelekből, a kezdetek örökségéből egyedülálló mesterség bont virágot, örökre a fa szálkás rostjaiba írva. Máramarosban a fa megszenteli
-
Tavasz érkezik, rügy fakad és virág nyílik mindenütt, a szivárvány pedig mintha a csergék és szőttesek színeiből születne újjá.
-
A színek pazar bősége meleg áradással él a derűs ég alatt, míg a régi kelengyeládák mélyén fénylenek az ősi román föld becses kincsei.
-
A napfény glóriájába öltözött faornamentikák, akár az izgalomtól reszkető kezek, kitárultak előttetek Sugatag csendes, ünnepélyes szépségében.
-
Erős, meleg rostjaitokkal, ti vagytok a fény örök és szent kapui.
